KultúrBetyár

Kezembe került néhány évek óta nem olvasott versem.Számomra mindegyik egy-egy lenyomat, életem egy megfagyott pillanata. Újraolvasva hallom megint a hangokat, érzem az illatokat és újra érzem amit akkor éreztem. Újra tudok sírni és nevetni.

Ezt a verset véletlenül találtam. Youtube-on Kormorán számokat hallgatva Benkő péter előadásában. Az íróját sajnos nem tudom.Kicsit összeszorult a szívem amíg hallgattam /olvastam. talán nem vagyok ezzel egyedül.Gondolsz-e rám ?Mikor egy este otthon egyedül talál, az ablakon…

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,Hogy milyen jó hangodat hallani. Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,És milyen könnyű egy szóval megbántottá…

 Egyik kedvenc versem. Nagyon örülök ,hogy megtaláltam.Ezt a verset biztosan az élet ihlette : Erre járt, nem is jött, csak úgy hozta a lába, bűntudatát rosszul leplezve arcán, aki csak pisilni jött a cukrászdába. Krémesnek, feketekávénak, szörpnek reá nem hat illatos…