Ki nem emlékezne Vuk-ra a kis rókára aki túl jár a simabőrű eszén.
Szeretek olvasni. Mindig van nálam könyv amit üres percekben olvasok.
Legutóbb egy hosszú vonatút során olvastam Fekete Istvántól a Vukot.
Nagyon régen már olvastam ,de most újraéltem az egészet. Ez a könyv egy gyöngyszem.
Olyan szívet melengetően írja le a szereplőket és olyan gyönyőrűen fogalmaz.
Ki is jegyzeteltem néhányat:
" Úgy ment a parton ,mint egy darab sötétség,melynek se hangja,se árnyéka"
" És fázik amikor kemény lesz a vizek háta"
" A felhők elfogytak,és a szél is elment a felhők után suhogó ostorával."
És az egyik legszebb mondat amit az utóbbi időben olvastam:
" Körülvette a hideg tér,és elébe terült az idő."
Ha megvan otthon ez a könyv. Vegyük elő és olvassuk el :-)
